Angyallélek

 Egy anime sztori tőlem, remélem tetszik.

A szereplők képei a következő menüpontban vannak!

Bevezető

Eiko Masuko egy majdnem átlagos 14 éves diáklány. Születésétől fogva rózsaszín a haja és a szeme. Senki sem tudja miért. A suliban Eiko az egyik legmenőbb lány, de ő mégsem olyan beképzelt, mint Mihoko Baisotei, aki szintén egy menő lány, Eikoval egyidős. Mihoko 4. osztályos korában költözött a árosba, akkor is halványlila volt a haja, mint most. Állítólag festeti. Eiko szerelmes egy fiúba, Takahiro Umariba, az egy évvel idősebb barna hajú srácba. Mihoko is belezúgott Takahiroba, sőt, mindenkinek azt mondja, hogy járnak. Ezpersze nem igaz, és ha Hiro fülébe jut ez a pletyka, rögvest ordibálni kezd Mihokoval, aki utána ugyanúgy hazudik és azt mondja, hogy Hiro csak titkolja a kapcsolatukat.

Eiko nem panaszkodhat, nem szegények, édesanyja, Yae és édesapja, Eisen is él és van egy bátyja, Yosai, aki mindig mellette áll. Apja cégvezetőként, anyja pedig sikeres ügyvédként dolgozik. Családja mellett Eikonak ott van legjobb barátnője, Rina Hyata is, akit már óvodás kora óta ismer. Rinának emós a stílusa, szinte minden ruhája vagy lila, vagy fekete. 

Eiko átlagosan éli napjait, mígnem az egyik reggelen...

A történet

- Eiko! Kelj fel! Mindjárt indulok! - kiáltott fel  Yosai a konyhából. Minden reggel Yosai vitte iskolába Eikot, mivel a sulija útba esett Yosai egyeteméhez menet. Yosai 20 éves, jogot tanul. Ő is ügyvéd szeretne lenni.

- Már felkeltem! - Eiko gyorsan megfésülte rózsaszín haját, majd felvette iskolai egyenruháját. Felkapta a táskáját, s leszaladt a földszintre. Anyja, apja és Yosai már lent voltak, ették a reggelijüket. Eiko is gyorsan megevett egy tál müzlit.

- Mehetünk? - kérdezte Yosai húgától, miután az megette reggelijét. 

- Igen, persze. Kész vagyok.

Mikor pár perc múlva Eiko kiszállt a suli előtt, Rina futott felé széles mosollyal az arcán. 

- Eiko! Képzeld, Takahiro bedobott egy papírt a szekrényedbe! Léttam! - szólt lelkesen. - Gyere gyorsan! Nézzük meg mit írt!

Rina megragadta Eiko kezét, majd berohant vele az iskolába.

- Nyisd már ki! Mi áll benne? - nézett izgatottan Rina Eiko szemébe. Hirtelen Rina szeme a szivárvány színeiben pompázott.

- Mi a baj? Hahó! Itt vagy? - hallotta barátnője hangját. - Miért nem nyitod ki?

- Csak...csak, a szemed...szivárványszínű volt a szemed...

- Ugyan, biztos csak képzelődsz. Na! Nyisd már ki!

- Biztos...Rendben, kinyitom. - Eiko óvatosan felbontotta az apró borítékot, majd kivette a levelet.

- Nicsak-nicsak! Mi ez itt? - hirtelen Mihoko kitépte Eiko kezéből a levelet, mielőtt ő kinyithatta volna és elolvashatta volna azt.

- Azonnal add azt vissza neki Mihoko! Az nem rád tartozik! - kiáltott rá a lányra Rina.

- Ó, tényleg? Szerintem az a levél, ami a pasimtól való, valószínűleg az enyém, és csak véletlenül kerül egy olyan kis csitrihez, mint amilyen Ekiko is!

- Eikonak hívják, és szerintem Takahironak előbb el kéne mondanod, hogy a pasid, mielőtt ilyen hazugságokat terjesztesz!

- Ugyan már! Mégis miről bezsélsz? Hisz mindenki tudja, hogy együtt vagyunk!

- Milyen kár, hogy épp Hiro az egyetlen, aki ezt nem tudja! - csattant fel Eiko is.

- Pföhh...Megszólalt a sajtkukac? - tekintett lenézően Mihoko Eikora.

- Bagoly mondja verébnek. - vágott vissza Eiko. - Add vissza a levelemet, az az enyém! - indult meg Eiko Mihoko felé, de az kitért a lány elől.

- Upsz...bocsika! - tépte ketté a levelet Mihoko. Majd újra és újra. - Tessék! - szórta Eikora a levél apró darabjait.

- Hogy merészeled! Te hülye liba! - indult feléje ökölbe szorított kézzel Eiko. Rina azonban megfogta a vállát és visszatartotta. - Hagyd! Ennyit nem ér az egész.

Megszólalt a csengő, majd Mihoko diadalmas mosollyal végigmasírozott a folyosón a terméhez.

- Gyere, jobb lesz, ha mi is megyünk. - húzta Rina barátnőjét afizika terem felé. Eiko közben azon töprengett, mit is írhatott Takahiro a levélbe. Mikor az ajtó előtt voltak, meghallott egy ismerős hangot.

- Szívesen, viszlát, tanár úr! - ebben a pillanatban Takahiro lépett ki a fizika teremből, majdnem összeütközött Eikoval. Eiko gyorsan elfordította a tekintetét.

- Szia, Eiko! - köszönt kedvesen a fiú. - Mia baj?

- Se...semmi...Szia. - nézett félénken a fiúra a lány. Hirtelen hátrahőkőlt. A fiúnak is szivárványszínű volt a szeme. Most biztos nem képzelődik! Hirtelen vakító fehér fény töltötte be a folyosót, a fizika termet és a környező termeket is, majd Eiko, Rina és Takahiro eltűnt...

---

- Hol vagyunk? - nyitotta ki szemét Eiko, mikor elmúlt a vakító fény. Értetlenül tekerte fejét, hol Takahirora, hol pedig Rinára nézett.

- Nem tudom, itt még soha sem jártam. - tekintett körbe a fiú.

- Nem bizony. Ez az Angyalpark. Halandó még nem járt itt, rajtatok kivül. - szólalt meg hirtelen valaki a hátuk mögül. A lágy hang gazdája egy hosszú, szőke hajú fiatal nő volt. Egy csodaszép, halványzöld ruha volt rajta, hajában egy csomó gyöngy. Fején egy derekáig érő halványzöld fátyol volt. Kedvesen mosolygott Eikoékra.

- Hát...te meg ki vagy? - kérdzete Rina csodálkozó tekintettel.

- Yuri vagyok, a természet királynője. A férjem, Yuro most épp a földön van küldetésen. Hamarosan ő is jön.

- Ez eddig világos, de mi miért vagyunk itt? - kérdezte Takhiro.

- Elmesélek nektek valamit, abból majd mindent megértetek. 15 évvel ezelőtt eltűnt az angyalok hercege, később kiderült, hogy elrabolták és ujjászületett a földön. Ugye, Takahiro, te 15 évvel ezelőtt születtél. 

- Tehát... - döbbent el a fiú.

- Pontosan. De mondom is tovább. Úgy fél évvel később a 12 angyalt elrabolták, s őket is a földre küldték, új emberekként, hogy ne tudjanak harcolni. Az angyalok hercegnője, aki a herceg hitvese volt, már eljegyezték egymást, nem bírta ki szerelme nélkül, így egy évvel később, 14 éve ő is ujjászületett a földön, emberként. Úgy döntött, őt és az angyalokat is megkeresi. Megvan a saját tulajdonsága, amivel fölismeri az angyalokat. Ez vagy te, Eiko. Gondolom már rájöttél, hogy aki az anygalok közé tartozik, annak szivárványszínűvé válik a szeme, ha belenézel. Így ismered fel őket. Az első küldetésed, hogy megtaláld a többi 11 angyalt.

- 11? tehát Rina... - fordult barátnője felé Eiko.

- Igen. Rina az első angyal, akit megtaláltál. Veletek együtt, Hiro és Eiko, összesen 7 fiút és 7 lányt kell megtalálnotok. ők 15vagy 14 évesek lehetnek. 

- És hogyan találjuk meg őket? Úgy értem, az egész világban bárhol lehetnek. Vagy nem?

- Nem. Állítólag az összes angyalt egy helyre tették, kivéve egyet. Őt messzebb tették le, mivel az angyalok együtt a legerősebbek, ha 1 nincs velük, már csak feleakkora az erejük. De tudjuk egy tulajdonságát.

- Mi lenne az?

- Lila a haja.

- Mihoko! - nézett egymásra a három fiatal.

- Ismeritek? Hogy-hogy? - csodálkozott Yuri.

- 5 évvel ezelőtt költözött a városba a családja.

- Így már érthető. Tehát, egy már megvan. Őt ide kellene hoznotok.

- És ha innen elmegyünk, hogyan juthatunk ide?

- Erre van egy jel. Tegyétek keresztbe a kezetek és mindkét kezetekkel csettintsetek. Ez az a jel, amire az eddig megtalált összes angyal idejön.

- És megint lesz olyan nagy fény?

- Nem, nem lesz. De mielőtt elmentek, még egy valamit meg kell tudnotok. Hogyan tudjátok előhívni a szárnyaitokat. Mindannyian kaptok egy medált, ha ezt megszorítjátok és kimondjátok azt, hogy "angyallélek" , átváltoztok. Ja, és Takahiro, itt a kardod.  - Yuri egy kis, kard alakú kulcstartót adott a fiúnak. - Ez mindig egyen nálad! Mikor átváltozol, a kardod is igazi kard lesz. Na rajta, már nem is emlékszem, milyenek is voltatok 15 évvel ezelőtt.

- Oké...akkor kezdem én... - szólt félénken Eiko. Megszorította a medált, s azt suttogta - Angyallélek.

Kisebb rózsaszín fény ölelte körbe Eikot, s mikor alábbhagyott, Eiko kitárta a szárnyait. Haja rövidebb lett, de rózsaszín maradt. Ruhája is más lett. Egy rózsaszín, pánt nélküli hosszúujjú pulcsi és egy szoknya volt rajta. 

- Azta! Ez tök szuper. - mozgatta meg szárnyit.

- Próbáld ki! - mosolygott rá Yuri.

Eiko egyre gyorsabban mozgatta a szárnyit, majd lassan fölemelkedett a levegőbe.  - Ez nagyon jó! Repülök!

- Mi is?

- Igen!

Rina is átváltozott. Neki valamivel nagyobb szárny jutott, s egy csodaszép fekete egyberuha. Haja is rövidebb lett, s egy masni is volt a hajában. 

- De jó! Fekete! - s már ő is röpködött a levegőben barátnőjével.

Hiro egy kicsit tétovázott, majd ő is megszorította a medált. Angyallélek, suttogta. Barnás fény lengte körbe. Fehér ujjatlan ingje lett, s sötét nadrágja. És valóban, ott volt a kezében a kard.

Eiko már magasan szárnyalt, mikor észrevette Takahirot. Megállt, s a fiút nézte. Most már értette, régi életében mért nem tudott nélküle élni. Olyan helyes volt! Észre sem vette, hogy elfelejtett csapkodni a szárnyával. Hirtelen zuhanni kezdett. 

- Áááááá!! Segítség!! - sikítozott. Becsukta a szemét és összehúzta magát. Nem is tudta, milyen magasan lehet, mikor elkapta valaki. Felnézett. Takahiro volt az, Eiko érezte, hogy elpirul, ezért inkább elfordult. Mikor leértek, nem mert a fiú szemébe nézni.

- Jól vagy? - kérdezte a fiú. 

- Igen... - válaszolta halkan.

- Te jó ég! Mi történt? - rohant feléjük Rina és Yuri.

- Nem tudom, egyszer csak elkezdtem zuhanni. - persze, az igazi okot nem árulta el.

- Legközelebb vigyázz magadra!

- Anyu! Anyu! - rohant feléjük egy kislány, mögötte nem messze egy férfi sétált. A kislánynak zöld szeme és rövid, zöld haja volt, egy kis fehér szoknya volt rajta. A férfinek szöke haja volt, zöld ruhája és zöld kesztyűje. Bal vállán egy tetoválás, kezén zöld kesztyű, derekán egy kard lógott.

- Szia Yuya! - emelte fel Yuri a kislányt, majd a fiatalokhoz fordult. - Ő a kislányom, a természet kishercegnője, ő pedig a férjem, Yuro.

- Szijasztok! - köszönt a kislány. 

- Szasztok! - üdvözölte őket Yuro is.

- Mi is örülünk, de sajnos most már mennünk kell. - válaszolt Takahiro.

- Igazatok van. Hozzátok ide Mihokot, várok rátok! Sziasztok! - köszönt el tőlük Yuri.

---

Eikoék a suli udvarán voltak. Már mentek hazafelé a diákok, 3 óra lehetett. 

- Talán még megtaláljuk Mihokot. Váljunk szét, ha valaki megtalálja, vigyen vissza minket az Angyalparkba. - szólt Eiko.

- Te hiszel az angyalokban? - szólalt meg mögülük Mihoko. Mindhárman hátrafordultak.

- Miért, te nem?

- Persze, hogy nem! Angyalok nem léteznek!

- Szerintem hamarosan nem ez lesz a véleményed! - ahogy ezt Eiko kimondta, keresztbe tette a kezét, majd csettintett. Újból az Angyalparkban voltak, most Mihokoval együtt.

- Hol vagyunk? Azonnal vigyetek vissza a sulihoz! - kiabált Mihoko.

- Ne aggódj, hamarosan visszamehetsz a földre, de előbb, üdvözöllek az angyalok között. - közeledett feléjük Yuri.

- Á! Te meg ki vagy? - ijedt meg Mihoko.

- Yuri a nevem, én vagyok a természet királynője.

- És én mi a fenét keresek itt?

- Te is az angyalok közé tartozol!

- Angyal? Én? Na ne nevettes! Angyalok nem is léteznek!

- Eiko! Kérlek. - intett a lánynak Yuri. Eiko bólintott, majd átváltozott. Mikor körbeölelte a fény, Mihoko hátraugrott, majd teljesen elképedt, mikor Eiko kinyitotta szárnyit. 

- Ez...ez biztos csak álca! Repülni úgyse tu... - hagyta abba a mondatát, mikor Eiko egyre magasabban szállt.

- Na? Most már hiszel nekünk? - nyújtotta Yuri Mihokonak a medált. - Ezzel tudsz átváltozni. Szorítsd meg és mond azt: "angyallélek".

- Hát, na jó! - mondta félénken, majd átváltozott. Természetesen őt lila fény ölelte körbe. Neki egy aranyos lila ruhája lett, halványlila szárnyakkal. - Na...nahát!

- Üdv közöttünk! - mosolygott rá Rina.

- De, azt még mindig nem értem, miért vagyok angyal.

- Elmagyarázom, gyere. - hívta Yuri Mihokot. Elmentek sétálni, közben Yuri elmesélte a történetet Mihokonak is. Rinát addig Yuya elhívta játszani, így Takahiro és Eiko egyedülmaradtak. 

- Gyere velem, valamit szeretnék kérdezni. - hívta Hiro Eikot. 

- Öö...megkaptad a levelem? - erre a kérdésre Eiko rögtön elpirult.

- Hát...igazából nem...

- Nem? Hogy-hogy?

- Mihoko...Mihoko elvette és széttépte...

- Nem igaz! - mérgelődött Takahiro. - Na mindegy...csak azt akartam megkérdezni...hogy...hogy eljönnél e velem moziba. 

- Persze, hogy elmennék!

- Remek! Már attól féltem, hogy nemet mondasz, mivel most itt van ez a herceges dolog is...

- Hát...igen. Ez elég hirtelen jött. Amúgy mikor megyünk a moziba?

- Ma este 8-ra érted tudnék menni.

- Oké, az jó lesz. - mosolygott rá Eiko a fiúra.

- Takahiro! Eiko! Gyertek! Ideje indulni!

- Megyünk! - siettek.

---

- Gyere, menjünk haza, szerintem Yosai már elment. - sétált ki az iskola kapuján Eiko Rinával.

- Eiko! Te meg hol a fenében voltál? Már vagy másfél órája várok rád! - sietett feléjük Yosai.

- Bocsi, Yo, de az ofő valami verseny papírmunkáit csináltatta meg velünk. - vágta ki magát Eiko a helyzetből, így nem buktak le.

-Na mindegy. Holnapra úgyse kell tanulnom, így volt időm. Na gyertek, gondolom, Rina is eljön veled. - indult meg a fiú az autója felé.

Mikor hazaértek, Yae tekintett ki a konyhából aggódó tekintettel.

- Hál' istennek, jól vagy! Mégis hol a fenében voltál? - kérdezte lányát.

- Bocsi, csak az ofő ránksózott egy nagy adag papírmunkát.

- Oké, de legközelebb majd telefonálj, hogy ne kelljen aggódnom.

- Rendben, megigérem, hogy telefonálok. - indult meg a szobája felé Rinával. - amúgy ma este moziba megyek.

- Kivel? - nézett utána Yae és Yosai.

- Egy fiúval. - hallatszott a válasz. Erre már Rinának is elkerekedett a szeme. Amint felértek Eiko szobájába, azonnal kérdőre vonta.

- Moziba? Egy fiúval? Kivel? Csak nem Takahiroval?

- De...vele... - pirult el Eiko. - Ez állt a levélben. Amikor félrehívott, megkérdezte, hogy megkaptam e a levelet, én meg elmondtam az igazságot.

- De hisz...ez szuper! - lelkesedett Rina. Mikor mentek?

- 8-ra értem jön.

- Akkor meg mit áldogálsz? Már 6 óra van! - indult Rina a ruhásszekrény felé, majd nemsokára, Eiko elé tartott egy kék szoknyát és egy fehér blúzt. - Ez jó lesz, a hajadba meg kötünk egy masnit! - mosolygott rá.

- Köszi, hogy segítesz!

Fél 8-kor Rina hazament, hogy Eiko egyedül fogadhassa a fiút. 8 óra előtt 1-2 perccel csöngettek is. Eiko ajtót nyitott. Takahiro állt az ajtóban, s szélesen mosolygott a lányra. A fiú egy egyszerű fehér inget és nadrágot vett fel, nyakában lazán kötött piros nyakkendő volt. Egyszerűen öltözött fel, mégis mesésen nézett ki.

- Szia! - köszönt a fiú.

- Szia! - üdvözölte a lány is. - Szia, anya, szia, Yosai! Elmentem!

- Szia! Érezd jól magad! - tekintett ki a konyhából Yae.

Úgy 10 perc gyaloglás után elértek a mozihoz. Út közben mindenféléről beszélgettek. A suliról, az új életükről, mindenről.

- Mit nézünk meg? - kíváncsiskodott Eiko.

- Még nem tudom, majd együtt kiválasztjuk, nem szerettem volna olyan filmet nézni, ami neked nem tetszene. - válaszolta a fiú. Milyen figyelmes! Jaj! Olyan szerencsés vagyok! gondolta a lány. 6 filmet is vetítettek egyszerre. Egy kalózosat, két akciófilmet, egy dokumentumfilmet, egy animációs filmet és egy romantikusat. A romantikusra szavaztak mindketten. Megvették a jegyeket, italokat és egy nagy kukoricát. 

- Szerintem mennyünk be, úgyis mindjárt kezdődik. - invitálta a lányt a fiú. Bementek és elfoglalták a helyüket. Nem voltak túl sokan a teremben, így könnyen találtak helyet.

>>Folytatom, amint tudom!<<

Oldal: Angyallélek
Költözök! - © 2008 - 2024 - anime-crazy.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat